Anziksz a magyar-ukrán határról

Anziksz a magyar-ukrán határról

Novák Katalin: Magyarország szíve most a magyar-ukrán határon dobog

Ma is, mint tegnap, tegnapelőtt és azok előtt, korán keltem és indultam a magyar-ukrán határra Beregsurányba, kelet felé. Szembetalálkozva útirányommal vörös bíborban tetszelgő égalj köszönt rám, a Nap kapuja, ami előtt elvonult egy-egy későn ébredő felhőhab, ami pillanatokig tartó néma lobbanást imitált, mint egy hangfogós rakéta.

-- Mi a fene? -- ezek az asszociációk egyenruhába öltöznek gondolatainkban, amit látunk, hallunk kényszertársítások lesznek a szomszédban zajló háború miatt?! -- kérdeztem magamat.

Persze, az égalj varázslatos színjátékát a Kárpátok mögül kellő örök vándor kínálta fel ébresztve-üdvözölve a földi birodalmunk apraját-nagyját, elő világát, múltjának tanúit-- győztem magam megszelídítve előbbi gondolatomat.

A tollászkodó reggel kényelmesen nyújtózkodó órájában gyér volt a forgalom, de feltűnők voltak a szembejövő egy-egy, vagy éppen hármas-négyes tagú karavánná formálódott személyautók: csillogó-villogó küllemük, márkájuk sokmilliós értékükről árulkodott. Ilyeneket láttam az útba eső Mol kútnál is, mikor beálltam tankolni; mindegyikük rendszámtáblája ukrán volt, utasai, köztük a pilóták férfiak voltak.

Nem értettem: a háború miatt Ukrajnában a katonaköteles korú férfiak nem hagyhatják el az országot, akkor-- többnyire éjszaka-kora reggel érkezők- -kik ezek a láthatóan harcra érett férfiak?

Ennek voltam/voltunk szemtanúi a határátkelőn is, ahol a harcok földrajzának terjedésével Harkivban, Kijev környékén, Mariupolban elejét vette a lakosság evakuálása.

A filmbéli négykerekűek vezetői nem igényeltek tolmácsot, mert ők vagy a velük utazó hozzátartozók valamelyike angolul kommunikált a rendőrökkel, határőrökkel, vámosokkal.

A "kik ők? kérdésre a menekülők egyikétő érkezett meg a válasz: Mariupolból menekült 30 év körüli tanárnő sírta el viszonytagságait:

...Késő este újra bombáztak az oroszok, a mi házunk felső emeleteit is találat érte. Felkaptam a kislányomat-- kb. 6 éves kislány a felkínált banánt majszolta-- a készenlétbe helyezett csomagomat némi élelmiszerrel, a kislányom ruhácskáival és kirohantam az udvarra, majd az utcára, onnan, mivel újabb bombák robbantak, berohantunk a közeli temetőbe... ott egy sírboltban húzódtunk meg... Mikor pirkadni kezdett és elültek a robbanások, átvágtunk a temetőn kifelé a városból, hogy eljussunk valahová, ahol meghúzhatjuk magunkat... lebombázott épületek, lakóházak romjain botorkálva igyekeztünk kijutni az országútra... szörnyű látványok voltak; szerteszét emberek tetemei, itt-ott testrészek, innen-onnan segélykérő sírást, panaszokat, jajgatásokat lehetett hallani...

Már világos reggel volt, mikor kiértünk az országútra, amelyen buszok, teherautók tele emberekkel igyekeztek a belország irányába... Hiába jeleztünk nekik, nem álltak meg... gyalogoltunk tovább... Jöttek drága, sokmilliós értékű külföldi márkájú személygépkocsik is, nekik is jeleztem, de ránk se hederítettek... Az egyiket megjegyeztem, mert a rendszáma egyezett az énszületési adataimmal... A szomszéd városban, ahova kb. délbe érkeztünk, vonatra szálltunk, az elhozott Munkácsig, ahol váratlanul nagy figyelemmel fogadtak, elláttak, két napot pihenhettünk, úgy ahogy magunkhoz térhettünk, majd lehoztak ide a határra, hogy átjöjjünk... és mit az ég?! Az ukrán oldalon már a sorompó előtt állt, felismertem, az ismert rendszámú autó, a volánnál egy fiatalemberrel és az utasokkal... megelőztek minket gyalogosokat, s áthajtottak a magyar oldalra... Azok és hozzájuk hasonlók, habár katonakötelesek, mégis leléphetnek, már nem is titok, hogy 5000 euró a taksa... nincs már becsület, nincs hazaszeretet, minden a pénzről szól!

A tiszabecsi határon feltartóztatották Igor Kotvickij ukrán parlamenti képviselő feleségét, aki az általa vezetett kisbuszban bőröndökben 28 millió USA dollárt és 1,3 millió eurót kísérelt behozni Magyarországba... a háborútól szenvedő, szegény Ukrajnából. Nem mellesleg: az említett képviselő, ki mesés vagyonra tett szert, a 2021-ben lemondott ukrán belügyminiszter üzlettársa, jó barátja volt.

Megszokott tempóban közeledve célállomásom felé lassítva útszélre húzódtam, mert szinte naponta megismétlődő "kép" közeledett mögöttem; a Magyar református Szeretetszolgálat négy kamionja oldalaikon: "Híd Kárpátaljára" logóval, és megpakolva sok-sok tonna élelmiszerrel, ruhaneművel, tisztálkodó és fertőtlenítő szerekkel stb. Ez a mozgókép mindennapos, nincs az anyaországnak olyan ismert karitatív szervezete, ad hoc összefogása, amelyek ne vennének részt Ukrajna, azon belül első sorban Kárpátalja szenvedő lakosai megsegítésében küldemények formájában. A március 15.-i összegzés 600 millió forintnak megfelelő támogatásról informál.

Sajnálatos tény, amit hallottunk egyes menekülőtől: több szállítmányi élelmiszert átlépésüket követően rekvirálnak az ukrán illetékesek a harcoló katonaság számára.

Első sorban a Máltai Segélyszervezet, ami többéves tapasztalattal van felruházva, majd a többi történelmi egyház segélyszervezete átlépték a határt: segítőközpontokat hoztak létre és működtetnek a határ másik oldalán Csapon/Kátpátalján/, ahol messzemenő figyelemmel és szeretettel látják el az érkező menekülteket mielőtt azok belépnek Magyarországra. Szükségük is van minderre az érkezőknek, mert menekülő útvonaluk a megpróbáltatások, szenvedések, halálfélelmek könnyel áztatott köveivel vannak kirakva.

... fél órát adtak, hogy pakoljunk és érjünk ki a vasútállomásra--emlékezik meg-megcsukló hangon egy csernihivi nő--...mire odaértünk már számlálhatatlan emberek próbáltak feljutni a vonatra... volt lökdösődés, verekedés, sőt lövések is elhangzottak... a négyszemélyes fülkében 14-16-tan voltunk összezsúfolva,de a folyosókon is...se ülni,se állni nem lehetett...összepisiltük magunkat...a nyílt pályán is többször rostokoltunk, mert az oroszok lőtték vonatunkat...négy napig utaztunk,kettő helyett...

Egy nyikolájevi hölgy: a házunkat találat érte, anyám, apám, ott maradtak a romok alatt, mint mások is ismerőseim, barátaim közül, nem volt idő, lehetőség eltemetésükre, mert buszra szálltunk hamarjában, de nem indulhattunk, mert a bestiák kilőtték a buszok felét, amik felsorakoztak...az orosz katonák összetereltek minket... a férfiakat elkísérték... ketten--láttuk-- ki akartak szökni a sorból, azokat ott helyben lelőtték... kiválasztottak néhány fiatal leányt, betuszkolták a szomszédos még ép házba s ott megerőszakolták őket...

Egy beérkező vonat vagonjából utolsók közt szállt le egy alig 16 év körüli lány, tépett ruhában, kisírt szemmel soványka csomagját vonszolva maga után. Többe lépnek mellé, kérdezik magyarul, mi történt, mit kér... ukrán, Mariupol környékéről érkezett... nem válaszol, annyit mond: doktort. Később tudjuk meg mit mondott az orvosnak/ és pszichológusnak, mert olyan szolgálat is van/:Megerőszakoltak, fegyveres ukránok...értik, a mieink...

Egy aggkorú csernyihivi hölgy:...átéltem a második világháborút, akkor falunk laktunk... volt a falutól távol lövöldözés, bejöttek a németek, pihentek és mentek tovább... mi meg szintén éltük megszokott életünket... ezek a vadak meg szinte vadásznak ránk... lopnak az üzletekből, lakásokból, erőszakolnak lányokat, kínozzák, gyilkolják a fegyvertelen embereket, a foglyokat...rosszabbak a fasisztáknál...nem csoda a hóhér, Putyin a parancsnokuk, pedig én is orosz nemzetiségű, de Ukrajnában lakó vagyok... voltam...

A mellette álló középkorú nő veszi át a szót: Beregszászba érkeztünk, őszinte együttérzéssel fogadtak minket, úgy láttak el, törődtek velünk a magyar emberek, mintha testvérek lennénk, pedig otthon azt beszélték, hogy a magyarok nem szeretik az ukránokat, hogy nagy a barátság Putyinnal... egy hotelben voltunk elszállásolva, tisztaságban, kényelemben, de nem tudtam aludni, habár nagyon kimerült voltam amint lehunytam szemem, láttam az égő-füstölgő romokat, kiégett épületeket, iskolákat, kórházakat... az utcán, borzasztó, a temetetlen holtakat, köztük gyermekeket...az egyik parkban pedig különböző textiliákba tekert halottakat földeltek...kik voltak, nem tudni...

A föderációs fegyveresek több napos Kijevért folytatott harcokat követően visszavonultak, az ukránok újra birtokba vettek több mint harminc környékbeli helységet. A Bucsá nevezetü település határában tömegsírt fedeztek fel, benne 280 megcsonkított, különböző korosztályú holtesttel. Hasonló "felfedezésekről" folyamatosan jelennek meg hírek és tudósítások más ukrán vidékekről is.

A felek egymást vádolják.

4 nap elteltével azután hogy Putyin, az Orosz Föderáció teljeshatalmú elnöke felnyitotta Pandora szelencéjét, megjelentek az első menekültek a magyar-ukrán határon/öt határállomás van a két ország között, a legnagyobb a Beregsurány település melletti, ami szünet nélkül üzemel. Mivel a magyar kormány közhírré tette, hogy korlátozások és feltételek nélkül befogad minden menekültet, így naponta néhány tíz, majd százak jelentkeztek Kárpátaljáról: magyarok, ruszinok és mások! Ekkor léptem/léptünk színre mi önkéntesek is kisegítőkként és tolmácsokként! Nem szorultak segíségünkre, mert "ismerték a játást", az első órákban katonaköteles fiakkal érkeztek, akiket nem szerettek volna egyenruhában látni. Jöttek Magyarországon dolgozó családtagjaikhoz, rokonaikhoz, vagy épp letelepedési szándékkal. Napok múltán a határon egyre ritkább lett a magyar szó, felváltotta az ukrán, az orosz, melyek azóta szinte kizárólagosak.

Március 15.én a kultúrális világból ismert személyt pillantottam meg, kölcsönös üdvözlést követően beszédbe elegyedtünk. Kérdezem:

--Mi késztette a történelmi gyökerekkel büszkélkedő közismert személyiséget, hogy elhagyja szülőföldjét?

--Ha arra céloz--válaszol-- hogy az Ukrajnában dúló harcok, annak expanziója elől menekülök, akkor téved. Az ok: két éve veszítettem el drága feleségemet, egyedül maradtam. A fiaim, az unokák akik már tizenöt éve itt laknak, évek óta szorgalmazzák áttelepülésemet, de én nem akartam árvaságra kényszeríteni portám gémeskútját--suhan át ráncain a mosoly szellője--,de most hogy elerőtlenedtem döntenem kell... Tragikus folyamat zajlik otthon, azaz gyorsul: fogy a magyar és ezt a fájdalmas tényt megállítani képtelenség, annális inkább, hogy a sok menekült tetten érhető, motorja ennek lejtmenetnek: több menekült letelepedett és telepedik le Kárpátalján, nem mennek tovább, megveszik az áttelepült nemzettestvéreink házait, lakásait zömében a megye városaiban, többnyire Ungváron, Munkácson, Beregszászban, de nem vetik meg a vidéket sem. Egy hónap alatt 300.000 menekültet regisztáltak szülőföldünkön, melyekből 40 ezer Ungváron, 20 ezer Munkácson, majdnem annyi Beregszászban telepedett le végleg, azaz kaptak lakhatási engedélyt. Ha ide sorolom, és miért ne tenném, a nyelvtörvény ránk vonatkozó passzusait, a magyar anyanyelven tanulók számának csökkenését, az áttelepüllés le nem zárult folymatát, a vegyes házasságokat, az anyagi mélyrepülést és a mostani puskaporos állapotot, a 2001. évben mért 150 ezer magyarból ma ha él szükebb pátriánkban 70 ezer őslakos, aki magyarnak vallja magát, akkor alaptalan bármilyen optimizmus.

Jöttek Mózes helyett az életösztön által vezérelve a pusztulás földjéről lehorgonyzott fővel, septében öszzeállított motyókkal kéz a kézben vagy éppen ölelő karokban magához szorított néhány hetes gyermekkel, óvó-segítő támogatással tipegő édesanyával, nagyritkán tisztes korú nagyapával a maguk előtt tolt kerekesszékben, orgonasípokként jelentkező gyermekeket terelve, kik --a legtöbb-- hozta-cipelte felbecsülhetetlen magánvagyonát: játékbabáját, kisautóját, iskolatáskáját, kiskutyáját vagy kiscicáját.

Amint átléptek a példás gyorsasággal és figyelmességgel lebonyolított vámvizsgálat holdudvarából, szemtől-szemben találkoztunk. A vacogtató hideget tovaüldöző napfénybe lépve, üdvözlésünket hallva--szlávul-- megemelve fejüket szembenézhettünk. Feltűnt: szemeik nem egyformák: az egyik szenvedéssel, fájdalmakkal fátyolozott, a másik lábadozó örömmel, éledező reménnyel csillogni próbáló, de ami azonos: mindkettő könnybe ágyazva.

Az első napokban tétováztam: mosolyogva, vagy arcomon az őszinte együttérzés felismerhető jeleivel üdvözöljem őket? Az első mellett döntöttem, mert ők is, többen több napos halálos fenyegetásekkel telített utazás után érkeztek hozzánk és most, előttem, előttünk szökött virágba a megmenekülés semmivel nem azonosítható életérzete, ami reanimálta már-már elhaló mosolyukat.

Ismertettem velük a tényállást: mikrobuszok viszik őket a fél kilóméterre található Beregsurányi gyűjtőpontba, ahol Herka István polgármester úr és csapata, az önkéntesek, karitatív szervezetek tagjai példás szeretettel, tudással, szakértelemmel megáldvai várják és fogadják őket, ahol pihenhetnek, táplálkozhatnak, hangot adhatnak terveiknek stb.

Megfogalmazódtak az első kérdések, érdekődések: hogy jutnak el valahová fedél alá, külföldre, lehet-e letelepedni Magyarországon, kaphatnak-e igazolványokat stb. Mindenre pozitív választ kapva némi hitetlenséggel körített váratlan reflexióval imádkozni kezdtek: a Miatyánkat suttogva nyelvükön. A köszönet szavai szálltak az ég felé Istennek, Magyarországnak, Orbán Viktornak, nekem, nekünk.

Majd, mint egy feleszmélő kétség:

--Nincs pénzünk, nem tudunk mindezért fizetni...

--Nem kell fizetni, minden ingyen történik, az emberiesség nevében.

--Istenem-- így az egyik középkoró nő-- annyit hallottam Magyarországról, hogy szép ország, de már ittlétem első perceiben meggyőződtem, hogy jó is, hogy itt melegszívű emberek élnek.

Szinte midegyikük mosolyogva szállt a szép és reménykeltő aznap és a jövőbe induló buszba, kezeikben szorítva Ariadné piros-fehér-zöld fonalát.

...Jöttek, egyre többen és egyre távolabbról, Ukrajna távoli területeiből magukkal cipelve a negatív élmények fájdalmait. Én, mi olykor hallani véltük az Apokalipszis lovasainak dübörgését, Kharón révész evezőlapátja csobbanását. Testileg-lelkileg megsemmisülni látszó nő bőröndjén pihenve telefonon beszélve feltételezhetően a hazaiakkal, hirtelen feljajdult, majd szívét bénító jajgatást hallatott. Melléléptem, megkérdeztem: mivel segíthetek, mi történt? Azt felelte: a szomszédja mondta, bombatámadás érte kis házunkat, amelyben szülei voltak, ők nem akarták elhagyni otthonukat...

Mindkét oldalon egyre nőnek a veszteségek: az egy hónapja tartó "különleges hadművelet"-ben/ ezt a definiciót használja az orosz fél/Ukrajnát 564,9 milliárd kár érte, a GDP csökkenése elérheti a 112 milliárd dollárt, hozzávetőlegesen 90,5 milliárd dollár a polgári lakosság kára, hiszen 10 millió négyzetméter lakás, 200 ezer autó, 5 millióember élelmezésbiztonsága szenvedett kárt, 54 milliárd dollárral lett kevesebb az ukrán gazdaságba invesztált befektetések összege, 48 milliárdhoz közelít az állami költségvetés vesztesége./ Julia Szviridenko gazdasági miniszter közlése/.

A harci cselekményekben 1705 katona, közel 5 ezer civil, köztük 210 gyermek vesztette életét. Az UNICEF/ az ENSZ gyermekalapja/ szerint 4,3 millió gyermek kényszerült elhagyni lakóhelyét, közülük 1,8 a szomszéd országokba menekült. Több száz gyerek egyedül indult útnak és érkezett a magyar-ukrán/ és más szomszédos/ határra, zsebükben otthoni címmel, vagy alkarra tetovált hazai telefonszámmal. A bombázásokban és ágyúzásokban 733 oktatási intézmény, 178 kórház semmisült meg, utak több ezer kilóméterei lettek használhatatlanok, hidak százai lettek rommá, kb. 40 ezer lakóház vált lakhatatlanná, 4,5 millió ember kényszerült hazája elhagyására/ Magyarországba 524 ezren léptek be/, a sebesültek száma több tízezer, hogy csak néhány sokkoló veszteséget említsek az ukrán oldalon.

Nem lett eredményes a Putyin által meghirdetett blitz krieg sem, az eddigi "eredmények": 13 ezer emberveszteség, megsemmisített 586 tank, 1694 páncélozott harcjármű, 302 tüzérségi rendszer, 123 repülőgép, 127 helikopter, 4 rakétaindító állás, 7 hadihajó, 66 pilóta nélküli repülőszerkezet, 73 üzemanyagraktár/ az ukrán vezérkar közlése/.

...Leparkoltam és átvágva a polgármesteri hivatal épületét/történelmi kastély/ övező parkban a segítőközpont udvarába érve rövid ideig tartó "reggeli torná"-t/ Dunántúlról érkező segélyszállítmány kipakolása/ követően hivatásos felkérést kaptam: tolmácsa lettem egy azerbajzsán nemzetiségi egyetemi tanárnak, aki Kijevből érkezett és innen indult haza; hazája magyarországi követe a délutáni órákban jött érte. Azért /is/ tartottam értékesnek a kommunikáció lehetőségét, mert a 65 év körüli személy diplomáciai szolgálatban is volt Ukrajnában az utóbbi tíz évben, vagyis "belülről látta-tapasztalta" az eseményeket-- nagyon érdekelt a jelenlegi helyzet értékelése, minősítése amennyiben hajlandó ezt vállalni, mert ennek, a mindenkit érintő állapotnak tisztázása, objektív értékelése, megválaszolása hályogtávolító a különféle magyarázatok, mellébeszélések kuszaságában.

A háború kirobbanásának első perceiben-- természetesen-- szinte mindenkiben megfogalmazódott az obligat kérdés: miért, milyen okból kifolyólag, milyen céllal indította útnak Putyin a föderáció hadigépezetét az ukrán testvérnemzet ellen? A fáma szerint, melyben hallhatóan benne volt az orosz hang, ez a különleges hadművelet nem más, mint Luhanszk és Donyeck "köztársaságok" vezetői azon kérésének teljesítése, mely az ott lakó és elnyomott, sanyargatott, orosz nemzetiségi lakosok felszabadítása az ukrán genocidum alól. V. Putyin elnök a háború kirobbantásának napján kijelentette: Oroszország nem nézheti tétlenül a fasiszta Zelenszkij ukrán elnök és bandája amerika-barát politikáját, kérelmét és igyekezetét a NATO/és EU-s/ tagságba. A testvéri Ukrajnára- ha nem is adtak ezen meggyőződésüknek hangot-, úgy tekintettek Moszkvából, mint árulókra /a vezetőségre/, amerikai bérencekre, akik nukleáris fegyvereket gyártanak, titkos laboratóriumokban biológiai fegyvereket kísérleteznek ki, a NATO-ba belépve pedig azonnal Oroszország elsőszámú ellenségeivé válnak. /Ukrajna védőpajzs szerepet töltött be az Orosz Föderáció és a Kelet-Európai NATO-államok között/.

--Putyin elnök többször is hangoztatta: hibás döntés volt-- kezdte a professzor-- anagy Szovjetunió 1991-es felbontása, a köztársaságok önállósulása, amit negatívan hatványozott a Varsói Szerződés haderejének felaprózása és önállósulása, a KGST megszüntetése-- mindez Oroszország presztízsveszteségéhez vezetett, megingatta a világpolitikában betöltött meghatározó szerepét, megtépázta hírnevét. Az ambiciózusos Putyin történelmi küldetésnek fogta fel hatalmát azza a céllal, hogy visszaállítsa a régi-- nem Szovjetunió néven-- állapotot első lépésként a három: Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna "újraházasodásával", amire Belorusszia, első sorba az elnöke hajlandóságot jelzett/Lukasenka elnök ilyeténi beleegyezését többször hangoztatta, a jelenlegi konfliktusban is rész vesz/, Ukrajna viszont nem mutatott hajlandóságot, sőt kategorikusan ellenezte, hisz NATO felé gyakorolt igyekezete épp ezt bizonyítja, ami olaj volt a tűzre/ a Donyecki és Luhanszki események/ és kiváltotta, majd idővel hatványozta Putyin antipátiáját Volodimir Zelenszkij irányában.

Megjegyzendő: ezen szláv államok triumvirátusának alakulása csak felében jelentette volna Putyin tervének realizálását, a folytatásban a valamikori csatlósállamok, köztük Magyarország, Lengyelország annektálása következett volna.

Nem véletlen emlegette V. Zelenszkij amolyan diplomatikus fenyegetésként Putyin ezen tervét Orbán Viktor elnök úr felé, mikor nem burkolt követelésekkel magyar fegyvereket, repülési tilalmat, gázkikapcsolást stb. követelt a magyar kormánytól. Putyin elnök beteges, irreális elképzeléseinek táptalaja a burkolt pánszlávizmus, ami jelen van, újjáébredt az orosz elnök politikájában.

Mindemellett, azaz kiegészítésként az orosz elnök cselekvéssorozatában meghazudtolva korábbi kijelentéseit: nem akarom elfoglalni Ukrajnát, nem viselünk háborút Ukrajnával, csak lokális "kiigazásokra" törekszünk, kegyetlen harci cselekményekkel elfoglalva Mariupolyt /több ezer a civil áldozatok száma, lőtték a humanitárius folyosókat/ összekötötte a már fenhatósága alá került keleti területeket Krímmel, hogy hatalma alá kényszerítse a Fekete-tengeri partszakaszokat ellenőrizendő a környező országokat a közeli Földközi-tengeri medencében.

Megemésztvén a profeszortól hallottakat / és megköszönve/, hazatérve beleolvastam Timothy Snyder: Ivan Iljin Putyin filozófusa c. munkájába: "Oroszország-- írj I.Iljin/ 1883-1954/ a legocsmányabb, a hányingerig förtelmes ország a világtörténelemben. Ott szelekciós módszerek segítségével iszonyatos erkölcsi torzszülötteket hoztak létre, kikben a jóság és gonoszság fogalma a visszájára van fordítva. Ez a nemzet az egész történelmén keresztül a szarban kapálódzik és ugyanakkor az egész világot el akarja süllyeszteni benne."Alexy Tolsztoj/1883-1945/ismert író,közéleti személyiség:”Két Oroszország léátezikAz elsőnek—a Kijevinek a gyökerei a világ kutúrájában vannak.A jóság,a becsület,a szabadság,az igazságosság eszméit ez az oroszország/Rusz/ úgy értette,mint az egész nyugati világ.Van egy másik oroszország—a Moszkvai.Ez a tajga oroszországa/a tajgai Rusz/ mongol,vad,állati.Ez a Rusz nemzeti ideáljának a véres zsarnokságot és vad kegyetlenséget tette meg.Ez a Moszkvai Rusz régóta minden euraiság teljes tagadása volt,maraed és lesz és Európa átkozott ellensége/Ford.Sz.T./

No comment.

Az Ukrajna elleni agresszió kisebb-nagyobb lendülettel tovább terjed és óhatatlanul hatással van a környező országok politikájára, gazdaságára, távlati terveire, a kialakult helyzet, az ellenlábasak megítélésére, ami kikerülhetetlen reakciókat, megoldásokat generál. "Helyzetben" vagyunk mi is: Magyarország és Kárpátalján élő nemzettestvéreink is, kiknek reakciója ezen kényszerhelyzetre részben azono nemzetközi szervezetek döntéseinek függvénye, melynek tagjai vagyunk.

Március 24.-én, hónappal a háború kirobbanását követően összeült a NATO, és az Európai Unió tagországainak vezetői, valamint tanácskozott a 7 legfejlettebb országot tömörítő G7 is. Mindhárom esetben az ukrajnai háború volt a központi téma.

A video-összeköttetésnek köszönhetően mindhárom nemzetközi fórum munkájába bekapcsolódott Volodimir Zelenszkij, ukrán elnök is, aki a következő kijelentést tette:

--Ukrajna soha nem akarta ez a háborút. És nem akar évekig harcolni. Csak meg akarjuk menteni az embereinket. Túl akarunk élni.- hangsúlyozta. Ehhez harci repülőgépeket, harckocsikat, légvédelmi rendszereket, rakéta-sorozatvetőket és hajók ellen bevethető fegyvereket kért. Jens Stoltenberg a tanácskozást követően "gyakorlati támogatást" ígért, de sokadszorra kijelentette, hogy a szövetségnek nem áll szándékában közvetlenül beavatkozni a háborúba, aligha küldene nehézfegyverzetet Ukrajnába.

Zelenszkij a G7-től kérte, hogy minden héten vezessenek be újabb és újabb szankciókat Oroszországgal szemben mindaddig, míg az agresszor le nem áll./ a tagok nem zárkóztak el, nem utasították vissza/.

Az elnök egyben figyelmeztetett, hogy "minél tovább nem lesz béke ukrán földön, annál kevesebb élelmet kap Ukrajnából a világpiac." /Becslések szerint Ukrajnában 13,4 millió hektáron vetnek kukoricát, gabonát, cukorrépát, és napraforgót, 3,5 millió hektárral kisebb területen, mint tavaly. A 2020-2021 években Ukrajna volt a világ negyedik gabonaexportőre. A háború ellehetetlenítette a zökkenőmentes exportot, így a gabona ára tonnánként 12-150 eurós költséggel jár, ami a háború előtt 36 euróba került./

Az EU csúcstalálkozójához fordulva Zelenszkij kijelentette:"...Ukrajnának már a közeljövőben az EU tagjává kell válni."

Feltűnő hangsúllyal fordult Orbán Viktor elnök úrhoz:

"Figyelj, Viktor, tudod mi folyik Mariupolban?...Nem habozhatsz, döntést kell hoznod egy szuverén állam vezetőjeként... Te pedig tétovázol, hogy bevezesd-e a szankciókat vagy sem. Tétovázol, hogy átengeded a fegyvereket, vagy sem. Tétovázol, hogy kereskedj-e Oroszországgal vagy sem. Nincs ideje tétovázni, ideje dönteni..."

Orbán Viktor a találkozót követően kijelentette /már korábban is megfogalmazta/, Magyarország figyelembe véve a magyar nép érdekeit, gazdasági helyzetét, úgy döntött /a gáz 85 százalékát Oroszországból szállítjuk/ elutasítja az energiaszektort érintő sznakciókat.

Elutasítottuk a hazánkon át szállítandó fegyverszállítmányok engedélyezését is, mert fegyveres/rakétás/megtorlás áldozataivá válnánk, első sorban a Kárpátaljai testvéreink, nem küldünk fegyvereket, katonákat Ukrajnának. Ugyanakkor minden eszközzel segítjük a menekülőket és humanitárius segítséget nyújtunk.

Budapest álláspontja ezekben a kérdésekben megegyezik az EU és a NATO döntéseivel.

A magyar emberek üdvözölték a kormány ilyeténi döntéseit, de nem a balliberális kisebbség, melynek szószólói: Márki-Zay Péter, Gyurcsány Ferenc, valamint szajkozó sleppjeik nyilvánosan és gyakran kiálltak Zelenszkij érdekei és majdhogynem követelései mellett, azaz küldenének fegyvereket, katonákat, átengednék országunkon a fegyverszállítmányokat stb.

A baloldal miniszerelnök-jelöltje--állítólag--többször tárgyalt Ukrajna Magyarországi követével, valamint Zelenszkijel, és "...alig várja, hogy miniszterelnökként fogadja és tárgyaljon vele."

"Orbán egyedül felelős a háború kirobbantásáért" "Orbán, a magyar kormány/ Szijjártó Péter külügyminiszter és külgazdasági miniszert is/ az oroszok barátja"-- ismételgette választás előtti kampánya során a rosszmájú politikai Háry János.

Ezek az alaptalan kijelentések kapóra jöttek az ukrán sovinistáknak, a hegyeken túli söpredéknek: tovább szították, újra "napirendre tűzték" a kárpátaljai "magyarok kiírtását", álarcos huligánok magyarellenes röplapokat terjesztettek, rágalmazó, fenyegető leveleket küldtek az ismert személyeknek, magyar nyelvű utcatáblákat, településneveket semmisítettek meg, szobrokat, emléktáblákat gyaláztak, ami skizofrén állapotot szült és árkot mélyített a magyar-ukrán eddig sem nevezhető problémamentes viszonyban.

Orbán Viktor minősítve a történteket, értesülve az újabbnál-újabb ukrán követelésekről határozottan kiállt a magyar kormány döntése mellett megismételve, hogy "ez a háború nem a miénk", de érthetőek az ukrán elnök többször hangoztatott követelései hiszen "az ukrán érdekek az, hogy minél több országot bevonjon a háborúba", azon "a mi erkölcsi felelőségünk nem Ukrajnáért áll fenn, hanem saját népünkért."

A magyar kormány nemzetközi fórumon, kiállt és kiáll az ukránok mellett, hangoztatja együttérzését, de ez "nem hatja meg" Zelenszkijt, sőt következetesen bírálva a magyar kormányt, első sorban Orbán Viktort olykor túllép a kölcsönös tisztelet határán alpári módon minősítve őt és a kormányt. Ljubov Nepop ukrán magyarországi nagykövet szolgai módon visszhangoztatja főnöke véleményét. Legutóbbi kijelentésére Szijjártó Péter reagált:

--Itt az ideje, hogy ukrán vezetők befejezzék Magyarország sértegetését, és tudomásul vegyék a magyar nép akaratát....Mi a kezdetektől fogva világosan beszélünk a szomszédban zajló háború kapcsán: katonai agressziót elítéjük, kiállunk Ukrajna szuverenitása mellett, az életükért futó menekültek százezreit beengedjük, hazánk történetének legnagyobb humanitárius akciója keretében pedig több száz tonna élelmiszert és egyéb adományt szállítottunk...a magyar kormány számára mindennél fontosabb Magyarország és a magyar emberek biztonsága."

Megjegyzendő: Orbán Viktor miniszterelnök úr, a kormány tagjai, vezető jobboldali politikusok kijelentéseikben minden esetben a kárpátaljai magyarokról és magyarokhoz is szóltak: Tartsatok ki, mi veletek vagyunk!

A háború alatt is zajló választási kampányba új fogalom --természetes módon-- honosodott: Béke és Biztonség, amit a Fidesz és KDNP zászlajukra írtak és hirdettek, ami tovább acélozta a józan jobb oldal akaratát itthon és a határokon kívülre rekedt nemzettestvéreinkben, mert:

A HOVATARTOZÁS TUDATOSULÁSA—ÉBREDÉS, GYAKORLÁSA-- ÉBRENLÉT!

Beregsurány 2022.04.04.

U.i.: A TEGNAP ÁLDÁSOS NÁSZA VOLT A MAGYARSÁGNAK A JÓZANSÁGGAL ÉS CSODÁS POLITIKAI NÁSZÉJSZAKÁJA.

dr. Szöllősy Tibor

Később érkezett információ: A rakétatámadások Lviv és Ivano-Frankovszk ellen hatványozták az élni akarást, azaz egyre több kárpátaljai katonaköteles fiatal igyekezett elhagyni otthonát, menedéket találni Magyarországon. A határt átlépni próbálkozó kettős állampolgárságiak magyar útlevéllel próbálkoztak, de miután adattárból igazolódott ukrán állampolgárságuk, ott helyben, a határon azonnal harci szolgálatra kötelezték. Többen próbálkoztak átjönni a Tisza gázlóin egyenként, vagy csoportosan, voltak kik úszva menekültek. Akik átjutottak, azoknak helyi lakosok messzemenő segítséget nyújtottak: befogadták lakásukba, átöltöztették őket, megetették-megitatták a szerencséseket, ha kellett szállították is. Sajnos voltak, kiket elsodort az ár. A felső-Tisza vidékiek a Kárpátokon át igyekeztek eljutni Romániába, de nem mindegyiküknek sikerült, volt ,aki halálra fagyott, mert eltévedt a hegyek úttalan útjain.

Eddig 2 kárpátaljai, köztük 2 magyar nemzetiségű katona vesztette életét a háborúban.

(KÁRPÁTALJAI)

MIATYÁNK

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, bocsáss meg nékünk, mert kételkedtünk. Nem abban, hogy vagy-e egyáltalán, hanem azért, hogy oly messzire kerülvén egymástól ki mertük mondani, meg mertük kérdezni egymástól és magunktól: Atyánk, miért hagytál minket? Miért csuktad össze pilláidat ránk letekintvén, megfosztva minket hitet éltető szemeid fényétől és melegétől? Bocsásd meg, mert mi hagytunk el Téged, Te ezt tudod, de lelki megnyugvásunkért, gyónásként hadd mondjuk: A tyánk, a sátán kerített hatalmába minket, elrabolta mindenünket, egyik kezünkben kenyeret tartottunk, a másikkal fedelet magunk és szeretteink fölé - ennyit hagyott meg nekünk. Gyarló emberként féltünk imára kulcsolni kezeinket, mert elejtvén valamelyiket - megsemmisülünk.

Szenteltessék meg a Te neved, mert reménytelenségbe tiport évtizedeinkben neveddel tettük elviselhetővé testi-lelki fájdalmainkat, vágyva remélve országod eljöttét.

Ne vádolj minket türelmetlenséggel, de legyen meg a Te akaratod már ma, amint a mennyekben, úgy a földön is. A mindenség végtelenjében földi létünk pillanatnyi; add meg hát Atyánk, hogy élniakarásunkat a Te akaratod tegye elviselhetővé. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és holnap is, Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vethessük, kenyerünket anyanyelvünkön nevezhessük, Adj bíztató kitartást, hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek kilátástalanságába, hogy feléd fordíthassuk kérges tenyerünket és érdes lelkünket, hogy legyen bátorságunk és időnk Téged kérni:

bocsásd meg vétkeinket, taníts meg újra, hogy őszintén valljuk és tegyük: mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, Mi, akik végigszenvedtük a poklok éveit, hova vétkek kényszerítettek vétkezni, kérünk: adj erőt és időt megbocsátani embereknek, nemzeteknek, évtizedeknek. És ne vígy minket a kísértésbe, hogy elégedettek legyünk magunkkal, ne engedd, hogy sanyargatóink szenvedéseit látva-hallva a bosszú bódulatába zárkózva kárörvendjünk. Szabadíts meg a gonosztól, mely itt van közöttünk felöltvén az anyagiasság és önimádat csábító palástját.

Bízva és reménykedve fordulunk most és mindig Hozzád: tarts meg szülőföldünkön, emelj fel magadhoz, add meg Atyánk, hogy kegyességed tanúi és részesei legyünk, mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség mindörökké, Ámen.